Tegnap délután úgy döntöttem, élve állampolgári demokratikus jogaimmal felmegyek miniszterelnökünk erre a célra létrehozott oldalára, és felteszem a kérdéseimet. Utólag átgondolva rossz döntésnek bizonyult. Nem vele találkoztam, hanem az ajtónállóval. Ez egy idős úriember, nem nevezem nevén, ő az oldal alapítója... a kérdéseimre nem kaptam választ, viszont lettem bolsevik, kommunista, aztán jobbikos, a többire sajnos nem emlékszem... szerencse, hogy nem személyesen beszélgettünk, mert lehet, elborzadtam volna habzó szájától, idegtől rángatózó végtagjaitól... pedig csak egy kétgyerekes családanya vagyok politikai sehová nem tartozással, és egyszerű kérdésekkel... valamiért félelmetes voltam neki... :) ... ezen végülis még nevethetnék is, de valamiért nincs kedvem... Viszont a dolog pozitívuma, hogy a rajongói oldaláról többen mellém álltak, és hirtelen mindenkinek lett valami kérdése, amit eddig úgy gondolom, nem tett föl... vajon miért? Talán az a 2/3 már nem egészen 2/3? Pedig nagyon szeretnének hozzá ragaszkodni... kicsit túl görcsösen is... márpedig ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor az mint a lufi, kidurran az erős szorítástól... Végeredményben annyit sikerült elérnem, hogy a bejegyzéseimet törölték, ezzel egy időben sok másikat is, akik hasonló kritikai hangvételű kérdéseket tettek fel... És feltéve az i-re a pontot az úriember közölte, hogy mindent tud rólam (!) :), mert látta az adatlapomat ?!? :), a neveket felírta, megvannak nála, és meg fogja védeni a 2/3-os többséget... no comment. Engem ez a felírogatás emlékeztet valamire, ami régen volt, de nem volt jó. (X) úr kioktatott, látja a lapomon, hogy beszélek oroszul, ez mindent elmond... :)... ha jól tudom, évtizedekig ebben az országban mindenki tanult oroszul, a szóban forgó személy pedig virágkorát pont abban a rendszerben élte, és most már kíváncsi lennék, hogy akkor vajon milyen álláspontot képviselt...
Azért döntöttem úgy, hogy ezt valamilyen formában kiadom magamból, mert nem akarom elhinni, hogy Európa közepén, 2011-ben ilyen megtörténhet, hogy felirkálással fenyegetik meg az állampolgárokat, hogy rágalmakat szórnak rá, mert meg meri kérdezni, amivel nem elégedett... arra is rájöttem, miért nem politizáltam eddig sem, és miért nem fogok ezután sem... életemben először találtam szemtől szembe magam egy fanatista emberrel, aki nem lát tovább a saját árnyékánál és félelmetes volt ez a fajta demagógizmus... a gyomrom azóta is forog, kell egy kis idő, amíg megnyugszik... Én a hazámért és a gyerekeimért emeltem szót, de amivel találkoztam, az minden képzeletet felülmúlt. Ha ez így folytatódik, ennek az országnak meg vannak számlálva a napjai. De ne legyen igazam.
